Tizenegyedik könny

MEGLEPETÉS!

Kárpótlásul a sok kimaradásért!

Köszönök nektek mindent. Eszméletlenül hálás vagyok nektek! 

Holnap lesz egy meglepetésem!

De most olvassatok!

Puszi

Dasie

Darcy

- Zayn, ne! - lököm el magamtól, és felpattanok az ágyról. Menekülök, és valami ihletet keresek, amivel menteni tudnám a helyzetet, és eltudnék rejtőzni szégyenemben. Nem akarok itt lenni. Nem egy fiúval, nekem nincs szükségem erre, és neki sem rám. Egy hatalmas tévedés volt amit az elmúlt pár percben műveltünk. Élveztem, hiba lenne azt mondani hogy nem. Nagyon, nagyon is akartam azt, hogy folytassuk, de belül megijedtem. Futni akartam tőle jó messze addig, amíg az utolsó foszlány is bennem van. Ennek soha nem szabad megismétlődnie. Én nem engedhetem magamhoz közel, és én sem szerethetek belé. Nem alakulhat ki köztünk semmi, mert azzal csak fájdalmat okozunk mind a kettőnknek. De leginkább neki. Távolról sem szeretném elérni azt hogy megutáljon, de nem lehetek a barátja sem. Eszméletlenül buta ötlet ilyenkor a másiknak tanácsolni hogy legyünk barátok. Azért, mert ti már előtte túl léptetek valamit. Ami élvezetes, de később fáj. Ebben biztos vagyok.

-Darc, mi a baj? - jön utánam szorosan, követ. A táskámat megragadom a földről, és a fürdőbe lépek. Próbálnám becsapni az ajtót, de nem engedi. Erős kezeivel megállít és szembefordít magával. Vállaimon nyugszik a keze, és erősen tart, hogy ne tudjak elszabadulni a béklyójából. 

-Szólalj meg kérlek! Ne menekülj!- próbál magamhoz téríteni. Kerülöm pillantásait. Egyszerűen képtelen vagyok akár még szavakba önteni mindazt, amit magamban fel kell dolgoznom. Én nem vagyok erre kész. A saját életemet akarom, amikor minden a kezemben van, és a gondolataim a helyükön maradnak, nem gondolva erre a pakisztáni srácra, aki oly megtörten, meggyötörten és tanácstalanul áll előttem. Ettől féltem  már a legelején hogy megbántom. És lám, meg is tettem. Nem szabad ezt fokoznom és engednem. Meg kell mentenem saját magamtól. Egy szörnyetegnek érzem magam amiért ezt teszem. A saját fájdalmam, és szenvedésem nem érdekel, de most még neki is egyszerűbb lesz tőlem elszakadni mint később, amikor már a szíve az enyém és az övé az én szívem is. Nem törhetem akkor darabokra. Nem sérül úgy most, mint akkor tenném, apró szilánkos darabokra törve mindenét. Meg kell mentenem, még mielőtt késő lesz. 

Kicsit megrázza a kezeimet és a könyökömnél fogva próbál szóra bírni. Nyakán kidudorodik egy ér, amely lüktet az ideges vérétől, indulataitól. Szeme fényes, testtartása hanyag, de mégis látszik hogy fel van készülve mindenre. Ha elakarok szaladni, elkap. Ilyen egyszerű. És tudom, hogy nem is futnék el előle. Az nem én vagyok. Viszont össze kell szednem minden bátorságomat és hitemet, hogy olyat tegyek, amelyet régóta nem. Hazudnom kell neki, el kell magamtól lökni, mert ismétlem magam, nem folytathatjuk amit elkezdtünk. Őrült voltam hogy ennyit is engedtem.
-Zayn... ezt nem csinálhatjuk! - néztem bele a szemeibe. Mélyebben, meggyőzően. Próbáltam úgy hatni rá, hogy könnyebb legyen neki is elengednie. Fájt, de a fájdalomhoz már hozzászoktam. Volt rá időm.
-Mit? - tartott még mindig erősen. Esélyem sem volt szabadulni. Ha akartam volna sem.
-Ezt! - mutattam kettőnkre.
-De miért? - rázta meg a fejét hitetlenkedve. Bevallom őszintén én is ezt tettem volna. Ha eddig nem hagytam volna még ott.
-Mert nem sza..bad. - dadogtam. Kezdtem elveszíteni a határozottságomat.
-Csak egy okot mondj hogy miért nem és elfogadom. Elengedlek, ígérem. - arca megint egyre közelebb van, én pedig zihálok. Levegőm, szavam, tiltakozásom valahol elakad a levegőben, bennem. A mellkasomban. Valahogy nem akar kitörni, és a szenvedélyes feszültség szál ránk. Az előző pillanatok, amikor az ágyon feküdtünk és szorosan egymás szájában matattunk. Itt lebeg közöttünk.
-Érzem Darcy. Érezlek és még mélyebben akarlak érezni, hidd el nekem. - búgja egyre közelebb a fülemhez, én pedig már azt sem tudom, hogy a gondolataimban mi rejtőzött ellene. Ez a pasi megzaboláz és nem tudok gondolkozni mikor így viselkedik. A kérdés most már csak az, hogy akarok-e. Kezeim máris nyaka köré fonom és az eddig eltervezett tetteimet valahogy félresöpröm. Vagy meg is szüntetem magamban, mert nem találom. Homlokom már az övén pihen és lélegzetünk lassan összefonódik, míg szívverésünk egy ütemre ver. Kívánom a csókját, talán jobban mint mást, de nem kapom meg. Nagyot kell nyelnem, nehogy hangosan felnyögjek és a karjaiban omoljak össze a vágytól és ettől az emészthetetlen érzéstől mely alkot per pillanat engem. Akarom őt, és kell nekem. De a legbensőm máris harangozni kezd, hogy ez így nem helyes és ideje lelépnem. Fittyet hányok most az intésre. A derekára ugrom, és csak reménykedni tudok hogy elkap. Számításom beigazolódik és megfogja a combjaimat. Érintése áramként halad át a testemen és mindenhol érzem azt a felemésztő lüktetést. Libabőrös vagyok tőle és most már nem tudom visszafogni a nyögésemet. Nem tudom hogyan és mikor léptem át a határaimat, de úgy látszik most nem egészen tudok azzal foglalkozni hogy ellökjem magamtól. Csak a pillanat számít és az ő édes szája, melyre annyira vágyok, csak érezzem már az enyémen. Közelebb hajolok hogy kezdeményezzek ha már ő nem teszi meg, de feje elhúzódik. A hátával a hideg csempének dől, de erősen tart.
-Nem foglak megcsókolni és azt sem fogom megengedni hogy te meg tedd. Nem akarlak elveszíteni így az elején. - suttogja és a hajamat elsöpri az arcunk elöl, mivel fátyolként borult közénk. Így csak egyik kezével tart és nem értem hogyan. De nem félek hogy leejtene.
-Zayn...kérlek.- csuklik hátra a fejem és tényleg nem tudom mi ütött belém. Annyira vágyom rá, mint még semmire. Csak érezni akarom és megkapni azt, amire vágyok. Az érintéseivel kiegészítve.
-Mire kérsz? - mosolyog sunyin és érzem hogy ma estére elfelejtettük a kiborulásomat és átléphetünk egy ideig rajta. Legalábbis én így érzem. Elszállt belőlem az a gondolat hogy itt hagyjam. Most úgy érzem magam mint egy fenevad, egy vadmacska, aki beakarja cserkészni és a karmaival kiszedni belőle az állatot. Megakarom őt kapni és a csókjait. Azt az édes, forró mézédes csókját.
-Csókolj már meg kérlek. -nyögöm a nyakába, ahova szinte beestem könyörgésem közepette. Számat kissé kinyitom és nyelvemmel súrolom az édes pontot. Fogalmam sincs mit teszek, sohasem próbáltam vagy tettem ilyet ezelőtt. Megőrültem, az már biztos. Ő őrjített meg. Érzem hogy nyel egy nagyot mielőtt megszólalna. Keze lágyan végig simít a combomon, kissé fentebb tolva az anyagot. Pipacs vörössé pirulok és belülről lángolok.
-És ha nem? - kérdezi vissza pimaszul.
-Ne kelljen könyörögnöm! - válaszolom elfojtott hangon. Megrázza a fejét és hirtelen elmozdul a faltól. Megiramodik és hiába kérlelem hogy tegyen le vagy kérdezem meg hogy hova is megyünk, csak mosolyog.
Kimegyünk a szobából is, ahol eddig tartózkodtunk és egy másik ajtó előtt állunk meg.
-Nyisd ki, mert lefoglalod a kezeimet. Pedig mire tudnám még én használni. - szám tátva marad és olyan érzés mintha ma este a gátjaink leestek volna egymással szemben. Kuncogok, és úgy érzem magam mint valami könnyű nőcske. Lenyomom a kilincset, ő pedig lábával be is rúgja. Egy  pasi szobában vagyunk. Határozottan ott vagyunk. A falból alig látszik valami, mert grafitivel van telefújva, de a rajzok, firkák eszméletlenek. Elámulok és kiugrom az öléből, mielőtt bármi beleszólása is lehetne. Meghökken, de áll és figyel engem, hogy mi lesz a következő lépésem, kitörésem. Nem hibáztatom érte.
A bútorokon, képeken húztam végig az ujjam és próbálom már a hajnali fényben kihámozni a rajzokból különböző motívumokat, vagy azt, hogy mit is ábrázolhatnak. Lenyűgöznek, és valahogy látom benne magát Zayn-t. A lelkét, a szabadságát, mindent amit csak lehet és amit ő maga alkot, kifejez. Amit maga rejt. Azt hiszem ezt nevezik művészetnek. De egy különösen lenyűgöz. Meg is állok előtte és percekig nézem. Elmerülök a lány szemeiben, melyek csillognak és engem fürkésznek, még így is. Gyönyörű és nem tudom feldolgozni ki is lehet ez.
-Ez kit ábrázol? - mutatok rá és fordulok Zayn felé. Ő keresztbe font karral áll és izmai feszültek. Nem úgy néz ki, mint aki örül annak hogy rákérdeztem, vagy boldog emlék fűzné hozzá.
-Mindegy. - vonja meg a vállát hanyagul és elfordul tőlem, én pedig vissza a kép felé. Nem akarom elrontani a hangulatot, ezért nem is kutakodom tovább.
Hirtelen a nyakamnál a lélegzetvételeit érzem, és a kezei a derekam köré kulcsolódnak. Az eszemet veszi és minden kételyem, ábrándozásom elmúlik, elfoszlik. És ez csupán csak az érintésétől. Szembefordulok vele és kezeim megtalálják a vállát, majd a nyakát.
-Hol is tartottunk? - nézek fel mogyoróbarna szemeibe.
-Könyörögni akartál, nem de? - húzza fel egyik szemöldökét és cinkosul vigyorog.
-Én arra emlékszem hogy húzod az agyamat. - prüszkölöm mint egy macska. Nem baj. Az előbb úgy is vadmacska akartam lenni. Valahol csak el kell kezdeni.
-Hmm... és mi lenne ha az ágyban könyörögnél áhított csókjaimért. - harap bele rózsaszín ajkaiba, és szinte morog mint egy oroszlán. Libidóm az egekben és érzem hogy az alhasamban valami megfeszül. Soha nem látott érzés fut át rajtam. Remegek, vágyok és zihálok. Nyelnem kell és izzadni kezdek, melytől bőröm csillogni kezd. Ujjai elindulnak a kezeimen és végig simít az egész karomon le-fel. Alig ér hozzám, de szinte felrobbanok. Nem akarom hogy abba hagyja. Próbálok lábaimon megállni, de érzem hogy nem sokáig bírom ebben a helyzetben, és nem tudom meddig szeretné még feszegetni a határokat.
Éhesen kapok szája után, de megint csak elhúzódok. Lábammal dobbantok, és kezdem eltervezni hogy is fogom mézédes ajkait elkapni. Huncut mosolyra húzom a számat és tervet szövök.
-Ajaj. Min töröd a buksidat? - tárja szét a kezeit és pár lépést hátrál, mutatva hogy kész mindenre, de így sem fogom megtörni. Majd meglátjuk édes. Lassan közelítek felé és a pólóm egyik ujját kissé lentebb tolom, így a vállam kiszabadul a takarásból. Amikor odapillant kissé gyorsabban veszi a levegőt, de nem mozdul. Mintha minden porcikája megmerevedett volna előttem. És itt mindenre értek hiszen férfiasságát is csak egy tapadós boxer takarja. Nem sokat hagyva a képzeletre. Nyel egyet és lenéz magára. Magamban nevetnem kell a mozdulatra, majd még közelebb lépek, így már testünk majdnem összeér. Ujjaimat végig húzom erős karizmain, majd a mellkasán, hasán. Nem megyek tovább. Megállok és felnézek a szemeibe.
-Kell még könyörögnöm? - teszem fel a kérdést és választ sem várva hajolok közelebb a szájához. Mikor a szánk már összeérne, hangosan el kezd zihálni és mind két kezével megragadja a csípőmet és még közelebb von magához. Semmi nem férne el köztünk és ezt nagyon nem bánom. Vágyom rá és örülök hogy megkaphatom. Ajkai lágyan érintik meg először felső, majd alsó ajkaimat. Én visszaharapok, majd a számba nyög és egyszerre tapadunk a másikra, mint az éhes piócák. Nyelveink találkozásakor felrobbanunk és az ágyra esünk. Fölöttem támaszkodik, de szinte még jobban közelebb férkőzik minden porcikámhoz, hozzám.
Kezeim beletúrnak a hajába, csókja mélyül és mélyül. Érintésem tovább vándorol a testén, felfedezve csodás izmait és selymes bőrét. Ő is ugyanígy tesz. Lábunk összegabalyodik és mint egy inda, úgy érzem magam körülötte. Mintha mindenemmel neki lennék teremtve. Még a kissé nagyobb területeim is. Lágyan cirógat és eszméletlen bizsergés fut át rajtam percről-percre. Ziláltan válnak el ajkaink egymástól, levegőhiány miatt, de sóvárgásomat kielégítik apró puszijai. Először apró puszikat ad az arcom mindkét oldalára, majd a homlokomra, majd az orromra, amibe belekuncogok. Áttér az államra és a nyakamra. A fülalatti részt kezdi el kényeztetni és nyelve csodásan égeti a bőröm. Nem bírom tovább ajka nélkül a számon, így visszahúzom és fordítok helyzetünkön.

Zayn

Meglepődöm, amikor maga alá ránt szinte és fölém mászik. Olyan csodálatosan szép, hogy nem értem mi változott most percek alatt. Nem tudok kiigazodni a viselkedésén és a hangulatingadozásán, de éppen most nem nagyon tudok erre odafigyelni, amikor imádkozom, nehogy észrevegye hogy majd szétrepedek odalent. Merevedésem szinte már fáj, lüktet, de nem nagyon érdekel és nem ezzel foglalkozom. Ajkai édesen becéznek, majd szinte pillanatok alatt vált követelőzővé. Fal és fal, úgy viselkedik mintha sohasem tudna betelni velem, de bevallom valahogy én is így érzem magam. Nem tudom hogyan is lenne belőle elég, olyan édes a csókja. Már bele sem merek abba gondolni hogy milyen lehet odalent. Nem Zayn, még nem szabad erre gondolnod. Kezeimmel megint eltűröm a haját kettőnk közül. Imádom az illatát és olyan lágy az érintése, mint a legdrágább selyemnek. Átkozottul szexis ez a lány és nem tudom hogyan érthetném meg ezt vele. Nem mintha most úgy viselkedne, mint akinek gondjai vannak a lelkében. De tudom, sejtem hogy holnap nehéz nap vár ránk. Vagyis ma, egy kicsit később. Nem akarok erre gondolni, sem másra, csakis arra hogy bízzon bennem és elrepíthessem oda, ahova oly nagyon szeretném. Lentebb merészkedem és lágyan megfogom a fenekét, mely olyan nagyon illik a markomba. Hangosabban zihál és egy pillanatra meg is szakítja a csókot, de csak addig, amíg levegőt nem lop és újra a számon van. Csípőmön ül és karjai a nyakam körül, a hajamban. Faljuk egymást és azt kívánom bárcsak mindig így maradna. Édes nyelve felfedezi a számat és néha belém harap, ami bevallom durván felizgat. Még sosem harapdált senki csókolózás közben, de ő máris meglepetést okoz.
Amikor úgy érzem hogy nem bírom tovább egy percnél tovább hogy a gatyámba élvezzek szimplán egy heves csókcsatától, elhúzódom és magam mellé vonom a levegőt hevesen kapkodó lányt. Ujjaimmal lágyan cirógatom arcát és próbálok minél hamarabb lenyugodni. Mellkasunk még gyorsan emelkedik, de kezd lassulni. Kezeinket összevonom és arcaink egymás felé fordulnak. Odahajolok egy apró csókért, melyet egy másik és még egy követ. Belemosolyog, majd lassan, lágyan magamhoz vonom. Az ölelésembe kúszik és a legnagyobb meglepetésemre a mellkasomra hajtja a fejét és percek múlva elalszik. Összekuporodott mint egy kiscica vagy kismókus. Ennivalóan fest. Szemeimet lehunyva merülök csendes, mély álomba percek múlva. Reménykedve hogy reggel nem romlik el semmi. Vagy mégis?

Köszönöm hogy elolvastad!

Kérlek írj kommentet!

Csak 5 komi után jön következő rész!

Puszi

Dasie